|
 |
||
             |
Az elsõ magyar halálos búvárbaleset… „Az elsõ magyar búvár - hösi halott A visszavonuló jugoszláv
hadsereg felrobbantotta az újvidéki hidat. Kormos Illés búvár szabadságra ment, így Juhász Antal volt a merülö búvár, a fedélzeten Hegedûs András vezette a merülést civil munkások részvételével. A búvár már elég sok idõt töltött a víz alatt, amikor jelezte feljövetelét a jelzõ kötelén. Akkor még nem volt búvártelefon, csak a vezérkötélen leadott úgynevezett "signáljelzés". Közben az erõs vízsodrásban felfelé haladó "Erzsébet királynõ" kórházhajó nagy hullámokat okozott. A hullám a búvárt és vele a létrát le- és felemelte, a feljövõ búvár kezét a roncson megsértette, ezért az erõs sodrású vízben a létrán megtartani nem tudta magát, a roncsok közé sodródott és ott fejjel lefelé elakadt. A kéthengeres levegõszivattyú a meleg és hosszantartó üzem miatt a megfelelõ mennyiségû levegõt szállítani nem tudta, így a búvár nagy kínok között megfulladt. A hívó kötéljelzésre nem válaszolt. A másik búvárcsoport, a kb. 30 km-re dolgozó Türr Ferenc (a búvár apósa), Potári István és Huszár Béla búvárok siettek segíteni. Huszár Béla beöltözött, lemerült és az elakadt búvár vezérkötelén haladva az áldozatot megtalálta, és a saját vezérkötelét reá kötve, annak vezérkötelét és a tömlöt levágva a felszínre hozta. A hõsi halált halt Juhász Antal búvárt a Folyamierök a "Mecsek" nevû hajó fedélzetén felravatalozva Újvidékrõl Felsõgödre szállította és díszsírhelyen katonai tiszteletadással eltemette. Búvársisakot ábrázoló síremlék jelzi a sírját Felsõgödön. Juhász Antal a hõsi halált halt búvár volt az elsõ, aki búvármunka végzés közben meghalt. Az egész háború alatt és utána a nagyon veszélyes híd- és hajóroncs kiemelési munkák közben 1958-ig nem volt baleset, mely halállal végzödött volna. Potári István elbeszélése alapján”
(Az
anyag Mészáros Gyula búvár visszaemlékezéseinek
|
|
 |
||
